 |   |
Egy kis néprajzi múzeum nagynénikém nagyberki ősi ingatlanából! Dédnagyapám kovács műhelye mára így néz ki. Rend van, de már nem az igazi, pontosabban nagyon is igazi, jut is marad is! Lehet fújtatni, ha dühösek vagyunk! De nem vagyunk, mi már sose, túl az Óperenciás tengeren, innen a Gyémánt hegyhez miért is lennénk! Menni kell tovább, tovább, tovább, köszönni a csillagomnak, a legfényesebbnek az égen, mikor feljön, mikor a műhelyt bezárom, mikor hazaérek. Csak az a baj, hogy már megint fűteni kell, még nemrég írtam csak, hogy vége a fűtés szezonnak vivát, aztán tessék, újra itt van, és mondja vége neked jó kedv! Pedig még egy sírt meg kell csinálnom Mindenszentekig! Didergős lesz, hiába reménykedtem. Tavaly, októberben lett vége a vidámságnak, idén egy hónappal előre hozták a dolgot, vagy jött magától mittomén!
Olvassunk hát Szent Páltól kicsit: ,,A hívek társadalmi állapotáról. Csak kiki úgy járjon, amint az Úr megadta néki, amint az Úr meghívta. Ezt is tanítom minden egyházban. Mint körülmetélt hivatott-e valaki? ne tüntesse el körülmetéltségét. Körülmetéletlenül hivatott-e valaki? ne metéltesse magát körül. A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is semmi ; hanem Isten parancsainak megtartása. Mindenki maradjon meg ugyanabban a hivatásban, amelyben meghivatott. Mint rabszolga hivattál meg? Ne gondolj vele ; de ha szabad is lehetsz, inkább használd fel azt. Mert aki mint rabszolga hivatott meg az Úrban, az Úrnak szabadosa ; hasonlóképen aki mint szabad ember hivatott meg, Krisztusnak rabszolgája. Vételáron vétettek meg, ne legyetek emberek szolgái! Mindenki maradjon meg ugyanabban a hivatásban Isten előtt, amelyben meghivatott." I. Levél a Korintusiakhoz 7, 17-24.