 |   |
,,Égből szállott Szent Kenyér, értünk ontott drága vér, hittel áldunk és imádunk, bár az elme föl nem ér!" Templomot állítottunk ma Zsámbékon!
Elkészültem kőfaragó mesterem sírjával, újra meg is sirattam, szép lett legalább, de minimum 20 évet ráért volna ez a szépség még! Mindegy életen halálon nincs hatalmunk. Remélem, úgy érzem, neki már jó odaát, neki jó, mi meg ki kell hogy bírjuk még ideát. Vígasztaljon a művészet, azon vagyok, ne legyen öncélú, tanítson, és/vagy vígasztaljon! A gótikából van is mit tanulni, ez a tapasztalatom, akárcsak a többi nagy stílusból, de most épp ezzel volt dolgom. Pont szemben áll a síremlék a Zsámbéki rommal, kis célzás, hogy fel lehetne, fel kellene már újítanunk! Nyugat-Európában nem szarakodnak ennyit, csillogna villogna ez is! A tervet kéne csodálni, a szimfóniát, nem a lerohadt matériát, az ezer éves szétmállott köveket!!!!! Van annak is bája nem mondom, de nem egy ilyen gyönyörű templomon kéne ezt csodálni! Talán, talán majd egyszer, még nem későn rájönnek újra a műemlék-hivatal tudós elméi, hogy az anyag nem magasabb rendű a szellemnél! Egy öreg kőkocka nem csodálatra méltóbb az ugyanolyan idős építészeti tervnél.