 |   |
Úgy kell faragni ugye, ahogy a macsók szoktak csajozni, azaz, hogy a kő akarjon szobor lenni, s ne fordítva! Azt hiszem ezt takarja az a közhely is, hogy csak le kell faragni róla a fölösleget. Jobb is, ha az ember a fölösleget faragja, s nem fölöslegesen farag! Kőben ezt a műhibát azt hiszem, sikerült is elkerülnöm, de ez a főfoglalkozásom, úgyhogy még jó hogy! A többiről inkább nem beszélek, olvassunk talán Szt Páltól egy kicsit:
,,második levele a Korinthusiakhoz 11, Pál szenvedéseivel dicsekszik:
Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, merész vagyok én is."