 |  |
,,Harmatozzatok, égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke. Jöjj el, édes Üdvözítőnk!" Ezt az adventi éneket írhatnám most másnak is, nem csak Jézus Urunknak, de az nem olyan édes, főként nem hozzám, hozzám legfeljebb keser-édes! Na de a halandók már csak ilyenek, jobban is teszik, ha édes Üdvözítőjüket várják inkább, akkor ők is kicsit édesebbek lesznek! (Csak az egyeztetés miatt írtam a 3-dik személyt, én rám is szól ami rátok, magatokat sirassátok! (Meg ezt is ide zagyváltam.)) A rajzot meg még szeptemberben rajzoltam, ahogy már írtam, a víz és az ég, meg a vízben az ég, hát ez most az ég. Az égboltot szeretem bújni pihenés, beszélgetés közben, vagy amikor épp rajzolhatnékom támad, ahogy Camus túlterhelt festője Jonas is szeretett rajta témázni, amikor már túl szoros volt neki a lakása, munkája, meg a sok jóakarója! Nekem még ennyire nem áll így a szénám, nem is ez a fő témám, de jó kis kivonulásos tevékenység! Az embert felmenti kicsit kényszeres társadalmi kötelezettségei alól ez a mi szép egünk! ,,Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat."