 |   |
Ez pedig már, a nem olyan csodálatos ősz, bár még a sárguló leveleket lehet csodálni egy darabig, de csak hőszigetelve, több réteg ruhába csomagolva ajánlott a csodálat. Meg a munka is nekem, odakint a köveimnél. Nincs napozgatás, de sajnos üldögélés sem igen, főként, hogy a szomszédoktól elguberált kitűnő forgó fotelemet tovább guberálták! Pedig milyen jó volt benne üldögélni és nézni a sárguló leveleket, vagy a csillagos eget, vagy uzsonnázni, telefonálni. Vége a világvégi kényelemnek, azt mondták rend a lelke mindennek, én meg üldögéljek csak a köveimen, vagy a trepnieimen. Inkább kerítek helyette másikat!
Ez a kilátás is már egy hete volt csak így, azóta olyan sárga lett a diófa, mint májnagyobbodásos Lalibá barátom szeme fehérjéje 2 héttel halála előtt! Isten nyugosztalja szegényt! Imádkozom is egy kicsit így minden szentek közeledtével, megint csak Szt Pál szavait idézve: ,,Isten igéje élesebb a kétélű kardnál Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk." Zsidókhoz írt levél 4