 |  |
Ez pedig a csodálatos ősz, őszülünk megint, de azért van minek örülni hála Istennek. Például a vadszőlőnek. Bár én személy szerint örülhettem volna a borszőlőnek is, csak az most valahogy nem sikerült, túl sok volt belőle. Az én munka és bor igényemnek, valamint a tűrőképességemnek mindenképp! Be is sokalltam tőle a múlt heti szüret második napján! Inkább csónakáztam volna egyet.
A szobrokkal jól vagyok, dolgozom folyamatosan, de gyorsabbnak kéne lennem, csak az az igazság, hogy a szobrot, nem kilóban, de nem is másodpercben mérik, mint azt egyes kollégáim gondolják. Pik-pak, megvan a szobor, megvan a lé, jöhet a következő, lehet elhalászni a másik elől, mert az úgyis lassan készül, nem bír vele! Ez nem így van, ez nem gyurma móka, nem tök gyalulás! Én nem így szeretem, inkább gondolkodom többet, mérlegelek, tervezek, kidolgozom alaposan, hogy legyen joga az élethez annak amit megcsinálok, s ne a bontást várja! Nem sok szart kell csinálni, mert abból épül a házam, hanem kevés jót, amire büszke lehetek! A megbízást pedig a munkák alapján kell kiérdemelni, és nem kisírni-ríni, kinyomulni, azt az önkormányzat segélyezési-osztályán kell, nem a szakmában!