2010.07.18. 23:14:00 23:14 Kor: 14 yrs



Hát eljutottam ide is, íme egy kancsal, de hangulatos rajzom Párizsból, ahogy ígértem. A többi már fönt virít a rajzok mappában egy ideje, de írni nem volt időm, kedvem. Szerencsére nem is kötelez rá senki! Szóval újra itthon gályázom, nagyon durva 1 hónapon vagyok túl, mindenféle pakolás, hurcolkodás, átszervezés, egyeztetés, közben meg a munka is haladt, mert haladnia kellett, ahogy az időnek is mindig! Félig már lenyugodott az átrendezkedés, de van még hátra, a nyár második felére is rányomja béllyegét ez a civil infrastruktúra változás, átalakítás. Ki tudja mit hoz a jövő, de küzdünk rendesen, hogy minél jobbat hozzon! Ami meg nem rajtunk múlik, hát azért meg imádkozzunk! Tehát mindeközben leküzdöttem két sírt megint, nyáron ugye sírok, télen nevetek! Kettőt már kisírtam, s most jön a harmadik! Szeretem ezt is csinálni, lehet kísérletezni, variálni a dolgokat, van ebben is művészi szabadság, ha az ember jól tárgyal, és lát fantáziát a lehetetlenben is! Bár nem a műfaj lehetetlen tulajdonképpen, mert a legnagyobbak ebben a műfajban (is) alkottak, nagyon nagyokat mint tudjuk, ha visszafigyelünk, és nem a mai ítészek után ítélünk! A mai gyakorlat teszi lehetetlenné ezt a műfajt, s nem önmaga, meg az a bizonyos megítélés, a gyakorlat következtében! Ezt igyekszem helyreigazítani, és igazi emlékeket alkotni, igazi szobor sírokat, sírszobrokat-domborműveket! De persze közben bizgerálom autonóm munkáimat is, ha máshogy nem gondolatban mindenképp, de azért máshogy is! Akkor hát a lovak közé csapok, holnap kezdődik megint egy hét, szobrokat sírni, bizgerálni!