 |  |
A Lukács uszoda öltözője, avagy régi, egyetemi éveim aktjai a teraszomon landoltak. Nem magasról, mert akkor összetörtek volna, csak szép óvatosan vonszoltam/tuk oda, vagyis ide őket! Ahogy elnézegettem ezt az idillt beugrott az uszodaöltözői légkör, és mindjárt helyükre kerültek a dolgok, megkerült szoborcsoportom átfogó témája, és címe! Lám a dolgok folyamatosan alakulnak!
Májusban fülemüle, júniusban szentjánosbogár, szép ez a nyár! Csak ne lenne baj, csak ne lenne baj, de baj az mindig van, valahol valami baj mindig van, szép nyáron ugyanúgy, mint csúnya novemberben mondjuk! (Szegény november, most lecsúnyáztam, pedig biztos nem csúnya, csak nekem nem jön be igazán, vagy legalábbis most nem.) Szóval rengeteg a szentjános bogár a kertemben, a környékünkön. Soha életemben nem láttam ennyit még, a föld is, mint a csillagos ég! Még testi mivoltukban is megszemlélhettem őket, a kutyám elkapott egy hímet, én meg a zseblámpámmal egy nőstényt. (Nem lett belőle nász, de a vaddisznók mellől hiányzik egy kanász!) Késő lehet már, hogy megint rímeket látok, gyorsan kívánok inkább szép hosszú nyarat, baj nélkülit!