 |  |
Egy kis húsvéti naplopózás a szentiváni tavon készült fotóm ürügyén, aktuálissá vált. Kivirágzott minden, bár ez ezen a képen pont nem látszik, csak az áprilisi esős atmoszféra a nádas hajzatának szűrőjén át. Kicsit hidegre váltott az isteni - családi hétvége, remélhetőleg azért a gyümölcsfák kárára nem süllyed a hőmérséklet! Pályázgatás, munkázás, faragás volt bőven, meg egyéb súlyosabb és kevésbé súlyosabb nehézségek is sajna, az elmúlt böjtben. Ezek után Húsvét csodája igazán mélyreható kéne, hogy legyen! Légyszi-légyszi, mondanám, ha olyan jóba lennék! Nézzük inkább a ragyogó napsütést, s gondoljuk, hogy ,,Van Isten s tán éppen olyas, Kienekben valaha hittünk.", jut eszembe kedvenc Ady versem megint! Kellene, hogy higyjünk, és éljünk, úgy ahogy kellene, de úgy tűnik ez a legnehezebb legkönnyebb feladat! A nádas szűrőjén át talán azért meglátjuk előbb-utóbb a lényeget, a lényeg lényegét, hogy szaporítsam a szót! Megyek is mintázni lassan egy rokoni portrét, holnaptól pedig szántani, szántani tovább, hogy őszre kivirágozzék a legszebb szobrom!