 |   |
Ez az a látvány ami engem mindig lenyűgöz, ami mellett soha nem tudok elmenni! Egy ismerősünk azt mondta mikor vendégségben volt nálunk, hogy mi már ezt talán észre se vesszük, mondtam neki dehogynem, ezt nem lehet megszokni, soha nem tud unottá válni! 30 éve nézem, és képtelen vagyok betelni vele, festményeim, érmem, és millió fotóm szól róla! Boldoggá teszi minden napomat, fogva tart, és hívogat! Milyen jó volt advent hajnalain lesétálni, meghallgatni a roratét és visszasétálni, és nézni, nézni, nézni a mi csodálatos kegytemplomunkat a Remete szurdok előterében! Gyerekkoromban, ha világgá akartam menni, soha nem jutottam tovább a templom kertnél, ott mindig megtaláltam a vígasztalást, elfelejtettem a bajom, eljátszadoztam és hazasétáltam teljes nyugalomban, boldogan, nem is emlékezve a sérelmemre! Van ennek a helynek valami különös atmoszférája valóban, az Oltáriszentség párosul a szent hely erejével, és hatványozottá válik kisugárzása! Sokszor úgy érzem még a kertünkbe, lakásunkba is eljut a "fénye"!