 |   |
Íme az éllovas, legalábbis az én kis világomban az vagyok, mint látható! És itt a hétvége, meg is lettem a nagyolással, na jó egy kicsi maradt hétfőre, de a lényeg, a neheze megvan! Közben meg megjött a tavasz is, majd minden ismérvével, felébredtek a legyek és a motorosok, a lovak és lovasok örömére! Lehet idegelni, az egyikek a dobhártyáink idegein a másikok a bőridegeken táncolnak, de azért ma sem estem le, pedig hasítottak a tökös fiúk, és ennek megfelelően ugráltak is a lovacskák rendesen!
Munka közben elmélkedtem, nem direkt, csak ilyen napom volt! Egyszer egy emberke megkérdezte tőlem, nekem Istenben hívő és bízó embernek, miben van többem, mint neki világinak! Mert ő úgy látja semmiben, sőt inkább.... A kérdés naivságán meglepődve hirtelen nem is tudtam megadni a helyes választ, pedig milyen egyszerű! Istennel van többem, mint neki!!! No meg a lelkiismeretemmel, ami miatt soha nem is lesz materiálisan többem a világiaknál. Nem lesz mert nem lehet, a keresztény ember ha többhöz jut is, mint amire szüksége van, azt igazságosan oda kell adnia azoknak akiknek éppen annyi sincs, amennyi szükséges! De amiért igazán naivnak, mondhatni gyermetegnek mondom a kérdést az az, hogy hogyan várhat valaki egy nem materiális természetű Lénytől, materiális előnyöket!??? Arról nem is beszélve, hogy ha hallott Jézus tanításáról, akkor azért tudhatná, hogy a Keresztényeknél helytelen az anyagi előnyöknek és világi örömök hajszolásának élni! De a lényeg, hogy van Istenünk, mert megőriztük a lelkiismeretünket, és általa megéreztük az Ő létezését, igazságait, így birtokolhatjuk a hitet, a reményt és a szeretet! A Világiaké az anyagiak birtoklása fölött érzett öröm, a Keresztényeké a nagylelkű Szeretet, ami Isten ingyenes ajándéka, és nekünk kötelességünk azt továbbadni, számítás nélkül minden embernek! Ha ezt meg tudtuk tenni elmondhatjuk magunkról, hogy Krisztus követői lettünk. De hosszú az út és sokszor le lehet róla sodródni, tehát ez egy állandó küzdelem, és csak a végén mondhatjuk el, ha sikerül, hogy sikerült megmenteni a lelkünk, és vele együtt másokét is! A harc nálunk erről szól tehát! Szeretni szerteni szeretni minden embert, de a törvényeket mégis mindig megtartani!