 |   |
Közeledik a boldog új év, már megünnepeltük a boldog Karácsonyt teszünk veszünk és tovább várakozunk! Mert bár Ádvent a várakozás ideje, és Karácsonykor megszületik mindig újra a kis Jézus, de ezen az éghajlaton a tél azért csak tovább fagyaszt minket, s tartogatja a sötétségét márciusig! Ezért bár már újra Jézuska társaságában, de tovább várjuk epedve a jó időt. Mondjuk vannak szépségei a télnek, és annak azért lehet örülni közben, szánkózni korcsolyázni, szemlélődni, és az uborkaszezonban tervezni, alkotni autonóm munkákat. Ez mind a télhez tartozó jó, a gazdagabbaknak meg van még sok más örömük erre az időre, én be kell érjem, és be is érem hát ennyivel! S próbálok még más, fűtött helyen megvalósítható programokat megszervezni, nyáron úgyis rabszolga vagyok! Most hát havas, vagy csak dermedt táj, borostyán, fagyott keréknyomok világa néz ránk még két hónapig! Mondja csak valaki, hogy nem szép! Lekvár zabálós boldog farsangot kívánok a rosszul sikerült szilveszteri bulik, és a kiüresedett másnapos Újév után! Már akinek így telik ez az idő, én megyek hálaadó szentmisére, majd keresztúti ájtatosságra és éjféli koccintásra a Kálváriára!